Kedves Mindenki:)))
voltam pszichiátriai zárt osztályon…borzalmas volt, de itt sztem majdnem mindeggyikünk volt már ott. Természetesen vannak olyan betegségek, amit rabbi is írt, pl a diab, ami elképzelhetetlen gyógyszer nélkül. Vagy a skizofrénia, ami szintén, de emellett manapság sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a pszichés kezelésre…már ha a beteg IQ-ja ezt lehetővé teszi. Fontos nekik, hogy éltvezetési mintákat tabuljanak…de ehhez, mint írtam, kell a beteg is. És bizony – sajnos – ilyen állapotban tényleg elengedhetetlen a gyógyszer. DE! Én a pánikbetegség közösséghez csatlakoztam, ha jól emlékszem, azt pedig szorongás, depresszió…váltja ki, aminek megvan az oka, és nem a szervezet valamely szerve működésének megváltozása okozza. Ez egy pszichés változás, bár nem jobb, sőt rosszabb, mint a szervi…Ilyen esetkre szeretnék én tanácsot, segítséget adni, hogy ebből igenis van kiút!!! Gyógyszerek nélkül is! A kitartás fontos, és az is, hogy elfogadjuk, soha, de soha nem lesz olyan gyógyultként az életünk, mint előtte, de sokat tehetünk, hogy hasonló legyen, és ne az legyen a cél, hogy mikor veszem be a köv tablettát. Annyira rövid az élet, annyira gyorsan elszáll, és nem erre kellene emlékeznünk öregkorunkban. Át kell lépnünk a gátakat, hogy ott legyünk, ahol szükség van/lesz ránk. Remélem, egyszer lesznek unokáim…gyerekeim vannak:)))…és nemtehetem meg velük, hogy újra elhatalmasodjon rajtam a rossz…ők adják az értelemt, és az rőt a szüleim mellett…nem erről akarok nekik mesélni…vinni őket ide-oda, boldoggá tenni, hogy úgy emlékezzenek rám, mint ahogy én emlékszem a szüleimre, nagyszülimre….